Tárgyaink története

Gondolkodtál már azon, hogy honnan jönnek, és kidobás után hova kerülnek a tárgyak? A tankönyvek szerint kitermelés, előállítás, elosztás, fogyasztás, ártalmatlanításom keresztül mennek.

De ha jobban utána nézel rájössz, hogy ez nem a teljes történet. Első ránézésre úgy tűnik, hogy a rendszer rendben van. De sajnos ez nem igaz! Ez a rendszer válságban van. Ha ránézel, látod, hogy ez egy lineáris folyamat, ez nem működhet a végtelenségig, mert mi egy véges folyamatban élünk. A folyamat minden elem e kölcsönhatásban áll a való világgal. És mindenhol, ha végignézzük az elemeket a határokat feszegeti. Olyan határokat, melyet itt nem látunk, mert ez a kép hiányos.

Nézzük végig, hogy melyek ezek!

Az egyik legfontosabb hiányzó tényező az ember. A folyamat minden részében ott van az ember,van amelyik nagyobb, van amelyik kevesebb befolyással bír erre a folyamatra. Ott van a kormány, a cégek, multik. A kormány elvileg az emberekért van, de a multiknak nagyobb a befolyása erre a folyamatra. Ahogy nőttek ezek a multik , úgy próbáltak a kormányok az emberek helyett a multiknak kedvezni.

A kitermeléssel is nagy problémák vannak. Fákat pusztítunk, hegyeket rombolunk, vizeinket szennyezzük, állatokat írtunk ki. Kifogyunk egyszer csak a készleteinkből. Túl sok dolgot használunk fel. Az erőforrásaink végesek, az elmúlt 30 évben feléltük a készleteink egyharmadát. Ezzel megszüntetjük az emberi élet alapvető feltételeit. Az USA-ban a 4% maradt meg az erdőknek, az ivóvízkészlet 40% ihatatlan. Itt él a világ 5%, de az erőforrások 30% használják fel és a hulladék 30% termelik. Ha mindenki így élne, akkor 3-5 bolygóra lenne szükségünk, de csak egy van.

Honnan szerzik be a szükséges nyersanyagot? Elveszik mástól-a 3. világtól. A világ tengereinek 70% túlhalászott, az erdők 80% nincs többé. Az Amazonas erdeiből percenként 2000 fát termelnek ki. Az itt élő emberek nem birtokolnak és nem fogyasztanak eleget, ezért ők értéktelennek számítanak ebben a rendszerben.

Ezután a kitermelt anyagok a termelésbe jutnak, ahol mérgező vegyi anyagokkal keverjük össze. Manapság 100 ezer vegyi anyagot használnak fel a termelésben, és jó részükről nem tudjuk, hogy milyen hatással van a szervezetünkre. Például a B.F.R. vegyi anyagot a tárgyak tűzállóságához használjuk, ami egyébként egy idegméreg. Ebbe mártják bele a párnákat, amit aztán mi belélegzünk éjszaka és felhalmozódik a szervezetünkben, mint minden más vegyi anyag. Az egyik legmérgezettebb anyag az emberi tápláléklánc csúcsán az anyatej.

A legnagyobb mértékű mérgeket a gyári munkások kapják. Sok ott dolgozó fiatal anya mérgezi így szervezetét, majd leendő gyermekét is. Ha lenne más választásuk, akkor biztos nem ezt tennék. De ez a rendszer nem ad nekik más alternatívát.

Világszerte naponta 200 ezer ember hagyja el őseik lakóhelyét, és költözik a városba, hogy munkához jusson, mert a földjeiket a kitermelés lakhatatlanná tette.

Ebben a rendszerben nemcsak a természeti erőforrásokat pazaroljuk el, hanem az embereket is.

Sok mérgező anyag hagyja el a gyárakat, de még több melléktermék. Csak az USA-ban évente 2 millió tonna mérgező kémiai anyag kerül a légtérbe. Rengeteg gyárat ezért költöztetnek más földrészre, hogy ne az ő levegőjüket szennyezze.

Az elkészült termék elérkezik az elosztáshoz. Ez itt azt jelenti, hogy adjunk el minél több vackot, amint csak lehet, minél alacsonyabb áron. Ezek az árak azonban nem foglalják magukban az előállítás költségét. De akkor ki fizeti ki ezeknek a tárgyaknak a valódi árát?

Azok, akiknek elvették a természeti erőforrásaikat, a tiszta levegőjüket, a jövőjüket. Így hárítják át a gyártulajdonosok a valódi költségeket rájuk.

És ami igazán ezt a rendszert életben tartja, az a fogyasztás. A vásárlás mennyisége alapján ítélnek meg minket, értékeinket. Hat hónap után a megvásárolt termékek 1 % van csak használatban. Ez pazarlás. De nem volt mindig így: 50 évvel ezelőtt fele ennyit vásároltunk. Erény volt a találékonyság és a takarékosság. De a második világháború után a cél az lett, hogy felpörgessék a gazdaságot, minél többet vásároljanak. Ez egy életstílus legyen, mely lelki kielégülést és az önbecsülés növekedését eredményezi. A tervezett elavulás azt jelenti, hogy amint lehet dobjuk ki a tárgyakat. Még a számítógépeket is úgy tervezik, hogyha egy pici alkatrész elromlik, akkor javíthatatlan és másikat kelljen venni. Ezt szándékosan így tervezik. Az erkölcsi avulással azt érik el, hogy kidobjunk egy terméket és egy újat vegyünk azonnal. Ezt úgy érik el, hogy megváltoztatják a külsejét, így más azt látja, hogy lemaradtál, nem vagy eléggé trendi. A reklámoknak nagy szerepe van ebben. Ma naponta 3000 reklám talál meg. Ötven évvel ezelőtt egész évben annyi reklámmal találkozott, mint most egy hét alatt. Ezeknek az a szerepe, hogy elégedetlenné tegyen bennünket, rosszak vagyunk, de ha vásárolunk, akkor jó lesz minden. A média csupán a vásárlást mutatja nekünk, a többit eltakarja: a kitermelést, az előállítást, az eldobást.

Több a holmink, de ami igazán boldoggá tesz, abból kevesebb jut nekünk, a család, a barátok.

Sokkal kevesebb a szabadidőnk, de az alatt is főleg vásárolunk és TV-t nézünk.

És mi lesz a sok megvásárolt tárggyal? Megy a szemétbe. Ezt még jól ismerjük, mert nekünk kell oda tenni. Naponta egy amerikai 2 kg szemetet produkál, ez a harminc évvel ezelőtti duplája. Mindez vagy egy lerakóba kerül, ami egy nagy lyuk a földben, vagy először elégetik és utána kerül oda. Mindkét módon szennyezzük a levegőt, a földet , a vizeinket. Így változtatjuk meg a klímát. A termelésnél említett mérgek így kerülnek a levegőbe. Az egyik legmérgezőbb a dioxin, melyet a szemétégetők termelik. Az újrahasznosítás segít ebben, de ez sosem lesz elegendő. Egy kukányi szemét előállítását a termelésben 70 kukányi szemét előállítása előzi meg. Sajnos a szemét egy része nem újrahasznosítható. Ilyen pl. a gyümölcsleves doboz, mely fém, műanyag és papír egyben.

Látható, hogy a rendszer válságban van. A jó hír az, hogy sok pontján lehet beavatkozni. Igazi elmozdulás akkor érhető el, ha meglátjuk az összefüggéseket és a rendszer tagjai összefognak.

Át tudjuk alakítani a rendszert nem pazarlóvá, ahol megmaradnak az erőforrások, az emberek.

Az új gondolatok: fenntarthatóság, egyenlőség, zöld kémia, nulla hulladék, megújuló energia, zárt láncú termelés, helyi gazdaságok. A régi rendszert is emberek alkották, az új rendszert is meg lehet alkotni, mert emberek vagyunk.

Alkossunk tehát egy újat!